Radnóti Miklós

(1909. május 5. - 1944. november 9.)

AKINEK HÁROM TEMETÉST RENDELT AZ ÚRISTEN EZEN A FÖLDÖN...

Pesty-Nagy Kati írása

Sorsdráma, tragédia és mégis megannyi meghitten ragyogó fiatal, üde szépség...

Radnóti Miklós élete a XX. Század és a Világtörténelem legborzalmasabb korszakának példázata, példázat arról, hogy az elaljasult gondolat teremtette katasztrófák idején,  egy pokollá festett világban hogyan marad mégis ember a költő, a férfi, a férj, a géniusz..

Szól már róla színdarab, emlékét számtalan elemzés, emlékmű vagy szobor őrzi, de hogy eljutunk-e valaha odáig, hogy szenvedéstörténetét megérthessük, az egyáltalán nem bizonyos. Szinte Krisztusinak élhető meg mindaz az út, amit végig kellett járnia, fájdalma és eleve elrendelt sorsa -  napsütötte homlokát nézve elsárgult képekeken-  csak a töviskoszorút nem leli az ember az Egészhez, a Befejezettnek, az Elfogadhatónak vélhető Történethez....

Már születése is maga a dráma, ikertestvére és Édesanyja haláláért örökké tartó lelkifurdalás gyötri, önnön életének jogát szinte megkérdőjelezve menekülne, s vádolja magát verseiben szinte mindhalálig.

Mintha elfogadná a Rá nehezedő kínokat, mintha vezeklés és megtisztulás volna mindaz, ami Rá vár, ami elviselhetetlen.

S mégis, mindezek ellenére ott lobog Benne valami örökké tavaszi üdeség, valami megfogalmazhatatlan fiatalság, valami olyan ritka életigenlés, ami ellentmond minden logikának.

Nincs is logika mentén művész lét, művész élet, nincs a léleknek matematikája.

Szeret, szeretve boldog, hisz, remél, tervez.

Él.

És elmondhatatlanul szereti hazáját.

Költészete mindebből egyszerre fakad, s teszi nemessé, vitathatatlanná minden sorát, egyrészt a zsoltárok tisztaságához hasonlítható nyelvezete, másrészt az ősiből hozott zsenialitás, a valódi tudás, mely átüt még a legkönnyebbnek hihető szavain is.

Majd az Út megfogalmazhatatlan nehézségével együtt emelkedik költészete még magasabbra.

Már-már éteri a szövetség lét és nemlét közt soraiban, a halál kényszerű tudatosulása mégsem esendőbbé, hanem méginkább Krisztusivá emeli minden szavát.

Hogy mennyi volt a félelem a notesz lapjai közt, nem ránk tartozik. Nekünk megadatott a legnagyobb titok: ismerni Őt.

Ismerni, s érteni azt, hogy lehet egész életté varázsolni perceket, lehet megbonthatatlan szövetséggé emelni a szerelmet, lehet szeretni a hazát akkor is, ha gonoszság vesz körül, s lehet a gondolat erejébe menekülni, ha az esztelenség uralkodik.

Kevés nemesebb és méltóbb történet létezik a Földön, mint Radnóti élete.

Vele létezni, a szavait megélni újra, ajándék.

Ajándék egy megismételhetetlen lélektől , aki a hétköznapok perceit fénylő, s kristálytiszta csodává emelte, minden pillanatban.

Merem mindezt állítani úgy, hogy Radnóti szerelmi lírájáról immár köztudott, hogy nem csupán, s nem minden versében feleségének, a csodálatos szépségű Fifinek szólt. Illetve tudjuk, hogy bár nagyrészt természetesen Őt illette a Költő kötődése, szövetsége, szenvedélye, mégis  - s mi sem emberibb ennél - a lángoló szellem egy másik művészben, egy festőnőben is lélektársra talált. ( A "Két karodban" -ról mára már világosan - és minden kétséget kizáróan - kiderült például, hogy Radnóti Beck Judithoz írta.)  Fifi tudott erről a kapcsolatról, s bár nem feltétlenül ismerjük lelke titkait,félelmeit,  de nemesen és letisztult erővel elfogadta azt, hogy társa máshoz is vonzódva megtalálja minden idegszálának a megfelelő rezgéseket, illetve, ahogy Fanni fogalmazta ezt, minden költőnek igenis szüksége van múzsára, s ezért - vagy ezzel védekezve - elfogadta Judit létét. Judit később - még Radnóti életében - Major Tamás felesége lett, s az utolsó munkatábor alatt levélben megszakította a Költővel a kapcsolatot. Fanni ezt Radnóti felé Judit házasságával magyarázta, bár a festőnő inkább azzal érvelt, hogy feltétlenül vissza akarta adni Mike- ot a feleségének, elsősorban azért, mert minél távolabb van az ember az otthonától, annál inkább- Judit meglátása szerint - egy pontra kell koncentrálnia a hazatérés reményéhez.

Fanni ezt a döntést egyenesen kikérte magának, olyannyira, hogy még számonkérő levelet is küldött Juditnak arról, hogy egy Múzsa nem teheti meg, hogy egy embertelen és elviselhetetlen helyzetben magára hagyja Költőjét. Hátborzongatóan szép és egyedi női gesztusok ezek. Hátborzongatóan szép gesztusai egy leírhatatlan és felfoghatatlanul szép szerelmi háromszögnek.

Mindenesetre az is egészen bizonyos, hogy sosem fogjuk megtudni matematikai pontossággal, hogy Radnóti legutolsó versei kihez is szólnak, szólhatnak ...

Hogy dolgunk volna-e tudni?

Egyáltalán nem biztos.

Inkább  megérteni, s elfogadni kötelességünk, hogy bár az élet evidensen nem minden esetben kínál megoldható, vagy könnyen elviselhető helyzeteket, mégis,ami emberré emel bennünket minden pillanatban az pont az a nemesség és esztétika, ahogyan Radnóti volt képes megélni  még a legpokolibb, legembertelenebb körülmények közt is félelmét, szerelmeit, magárahagyottságát, kirekesztettségét. És utolsó útját a halál felé. Az utolsó, elviselhetetlenül fájdalmas, beteg, erőltetett menetet.

( S még egy kiegészítő tétel, mely talán a történelem és a személyesség lélektana miatt nem maradhat ki e sorok közül....

Vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmos - kinek Izraelben első magyarként ültettek emlékfát az Igazak ( Igaz Emberek ) Emlékparkjában ( s aki e sorok írójának atyai unokabátyja volt ) , mint egykori Honvédelmi miniszter a vészterhes időkben mindent megtett azért, hogy a magyarországi zsidóság elkerülje a munkaszolgálat szörnyű meghurcoltatásait. Nagy Vilmos természetesen ezért - s sok más, mindvégig emberi s méltó tette okán - nem is tölthette be tisztségét jelentős időn át, sőt, végül nyilas börtönbe, Sopronkőhidára, majd Bajorországba hurcolták. Bizonyos értelemben persze ez a fogság mentette meg az itthoni kommunista bosszútól, így későbbi hazatérte után csupán a kitelepítéssel és a teljes nyugdíjmegvonással kellett szembenéznie. Tipikus történet, és tipikus magyar sors az Övé is, a XX. század poklából, ahol az igaz ember minden féle és fajta rendszertől csak és kizárólag bosszút és méltánytalanságot remélhet. De nem volna helye most itt Róla értekezni, ha nem kötődne Radnótihoz Nagybaczoni Nagy Vilmos utolsó pár évtizede. Egy elmondhatatlanul sokat élt egykori tábornoknak, vezérezredesnek a hétköznapjainak és utolsó éveinek visszatérő , s legigazabb fájdalma az volt, hogy sokak közt Radnóti Miklóst sem volt képes megmenteni. Személyes drámaként élte meg, kifejezetten sokat beszélt erről rokonainak, - köztük Édesapámnak is - óriási felelősséget érzett azért, hogy mit vettek el azok a végzetes esztendők - túl az emberi fájdalom kínján - a magyar irodalom egészétől, Radnóti halálával. Egy elszegényedett székely család nagyívű karriertörténete volt Vilmos bácsi élete a Honvédelmi miniszterségig, majd sorsközössége és vállalása a magyarországi zsidóság egyik megmentőjévé tette, mégsem volt képes soha, egyetlen percre sem feldolgozni azokat a veszteségeket, aminek elkerülésére már nem lehetett hatása, amiért már nem tudott felelősséget vállalni... Vezeklés volt minden napja Radnótiért, a magyar kultúráért úgy, hogy minden tette előre felmenthette volna ezalól a vezeklés alól. A történelem, a politika így rendelt egymás mellé szenvedőket, örök vezeklőket, így tette közössé sorsukat a végtelenben is...)

Radnóti Miklóst háromszor temették el. Háromszor, három egészen különböző és megrázó módon. Miután méltónak csak a harmadik temetése nevezhető, nem érdemes felsorolni az azt megelőzőeket.

Egy elátkozott kor csodaszép lelkű géniusza, talán, ma már megnyugodva pihen, s talán már megbocsátotta mindannyiunknak a múltban, jelenben, s a jövőben is, a megbocsáthatatlant.

Pesty-Nagy Kati színházrendező hivatalos oldala itt érhető el.

Radnóti Miklós-programajánlatunk: 

	Monodráma Árny az árnyban ... Radnóti-versszínház versszínházi monodráma Radnóti Miklós életéről és költészetéről Turek Miklós előadásában
	Verszenei előadás   Két karod csöndje verszenei előadás Radnóti Miklós szerelmi költészetéről Turek Miklós és a KOSBOR trió előadásában
	Vers-kép kiállítás Radnóti versillusztrációs kollekció   Nágel Kornél Gara Arnold-díjas grafikusművész Radnóti-kiállítása