Bővebben az előadásról
E rendhagyó irodalomórának is kiválóan alkalmas előadás annak a csaknem általánosan tapasztalható vélekedésnek megdöntésére született, amely Petőfit sablonosnak, ódivatúnak, porosnak és unalmasnak tartja. Valóban elavultak e lánglelkű költőóriás gondolatai vagy csak a róla alkotott képünk felszínes?
Olyan sokan, olyan sokféle érzelmi töltettel szavalták már verseit, hogy már nem is látjuk a lényeget: az EMBERT! A zsenit, aki rövid élete ellenére több emberöltőnyi életművet hagyott ránk. Verseiből és életéből emberséget, történelmet, csibészséget és filozófiát is tanulhat a XXI. századi ember.
Petőfi a fiú, a színész, a katona, a szerelmes kamasz, a férfi, a családfő, az apa és természetesen a lángoló forradalmár - mind-mind megjelenik az előadás egy órájában. A végén pedig ott áll előttünk az EMBER, aki fél, érzi és vállalja a sorsát és Shakespeare-rel ellentétben azon töpreng, hogy „Használ-e a világnak, aki érte föláldozá magát?”, mert számára a "kérdések kérdése ez és nem a "Lenni, vagy nem lenni?".
Az előadássorozat e darabja is egy monológgá összefűzött versfolyam, mely minimális technikai háttérrel is teljesértékűen állítja elénk Petőfi költészetének szilánkjait, korának egy szeletét és személyiségének egy szubjektív „dagerrotípiáját”.
Ajánljuk előadásunkat színházak, művelődési és közösségi házak, könyvtárak programjába, nemzeti és kulturális ünnepekre és iskoláknak szóló oktató-nevelő programként is!