A közönség izgatottan zsibongva foglalt helyet a széksorokban. És vártuk Turek Miklóst. „Vajon hogy nézhet ki? Hasonlít Radnótira?” Aztán egyszer csak szétlebbent a sötétzöld függöny és megjelent a színpadon Turek Miklós, egy magas, sötét hajú, szakállas, kellemes orgánumú férfi. Felsandítottam az első emeletről függő, nagy Radnóti képre. Hasonlított rá? Külsőleg egyáltalán nem. Mégis, ahogy haladt az előadás, el tudta hitetni mindenkivel, hogy tényleg Radnótit halljuk, látjuk verselni, föl-alá járkálni a szürkészöld kőpadlón.
Nem egyből a közepébe vágott, először bemutatkozott, mesélt nekünk pár életrajzi adatot az összeállítása pontosabb megértéséhez és elmondta, hogyha ez egy igazi színházi előadás lenne, akkor amikor mi bejöttünk volna, ő már fönt ülne úgy a második emelet magasságában, a lábát lógázva, mint Radnóti szelleme. Aztán fölállt az egyik nagy, fekete hangfalra és fehér ruhás alakja Radnóti Miklóssá változott.
Az előadása alapkoncepciója nagyon ötletes: naptárszerűen vette a nagy költő utolsó, 35. életévét, kezdve a csöndes sorokkal telt januártól, a munkatáborban virrasztó decemberig. „A mese egy pillanat meséje”. Német szavak vágták keresztül az aula levegőjét, puskaroppanás, majd a varjak károgása szállt felettünk. Ez volt a kezdet. És így is lett vége, keretbe foglalva a produkciót a Nem bírta hát... című verssel.
Mik voltak a kellékei? Toll, jegyzetfüzet, egy vizespohár, egy bádogbögre, két mécses (aranysárgán lobogva jelképezték Radnóti szülésbe belehalt édesanyját és ikertestvérét)... és a saját hangja. Díszlet? Két asztalka, egy magasabb és egy alacsonyabb állt csupán a színpadon, körülvéve sötét függönyök falaival. És mi láttuk Radnóti életét. Ahogy vizet ivott, kezébe fogva tollát, írt sebesen a papíron, szeretett, aludt, fázott és ételért állt sorban a munkatáborban... Turek Miklós mindezt képes volt a saját lényével és ilyen kevés tárggyal megjeleníteni. Mély hangján a sorok új értelmet nyertek, újraértelmezései elgondolkodtatták az idősebbeket is közülünk.
Felhangzott a taps és immár nem Radnóti Miklós, hanem Turek Miklós lépett vissza a színpadra és meghajolt. Köszönjük neki ezt a varázslatos előadást.
Kálmán Andrea 10.c
http://www.dkrmg.sulinet.hu/honlap/hirek/arny-radnoti-miklos-iskolaban
