szombat, 12 máj. 2012

„Míg állni látszék az idő…” - Kaslik Péter írása

Gondolatok Turek Miklós torontói Petőfi Estjének kapcsán. Turek Miklós Petőfi torontói előadásában nemcsak a jól ismert, de az eddig fel nem ismert Petőfi is szólt hozzánk. A „Jól ismert” versek alapján, és ezt némi büszkeséggel mondhatjuk Petőfit világszerte ma is a szabadság költőjeként ismerik. Turek Miklós Petőfi verseinek, és prózai szövegeinek egy órás hallgatása kapcsán, azonban Petőfi ismert szabadságfelfogása is új értelmezést nyer.

Turek Miklós, Petőfi verseinek, és szövegeinek egymás mellet való, s őszinte átéléssel tolmácsolt előadása nyomán rádöbbenünk, hogy Petőfi a szabadság eszményéhez is „lentről”, a dolgok természetes rendje alapján, és önmagából merítve „belülről” jutott el. Ez pedig annak a következménye, hogy Petőfi maga végtelenül szabad volt. Petőfi nyíltsága, őszinte kíváncsisága, és képzeletének szárnyalása maga a szabadság. Petőfi számára a nemzet szabadsága az egyéni szabadság közösségi vetülete. Ezt visszhangozza József Attila: Ady vízió című írásában, amikor az írja, hogy egy ember is lehet nemzet. Ezt olvassuk Illyés Gyula: Ozorai Példa” c. versében is. „Ötven huszár volt akkor a Szabadság, annyi volt itt a nemzet, a magyar.” Mi bizonyítja mindezt? Petőfi szövegeinek, és verseinek a folyamatos, megszakítások nélküli, kitűnő előadásban való, és élőszóban való hallgatása. Turek Miklós Petőfijét hallgatva azt halljuk, hogy itt, és most egy szabad ember tesz fel szabadon kérdéseket önmagáról, a „nagy”, és a „kis” dolgokról – a sorsról, szerelemről, hazáról.
Mint ismeretes, Petőfi kiszabadította a magyar nyelvet, és a magyar költészetet a kor latin, és német szellemű, “magasabb stílű” megkötöttségeiből, ezzel visszaállította a magyar nyelvet az őt megillető helyre. Vagyis, Petőfi az irodalmi nyelvet a nép nyelvének rangjára emelte. Ez az „egyszerű,” irodalmivá emelt népi nyelv, azonban Illyés Gyula szerint tele van, és teljes egészében megfelel a tárgyi, és lélektani ábrázolás minden követelményének. Igaz, hogy a magyar nyelv fenti, saját talpán való megállásának igen nagy ára van, mert nyelvüknek az európai nyelvek szellemétől való állítólagos eltérését gyakran a szemünkre
vetik. Ne feledjük, azonban, hogy Petőfi nyelve egyben megmaradásunk biztosítéka is. A magyar nyelv, ha változik is, szellemében, és jelenlegi, és jövendő költőink műveiben az szükségszerűen mindvégig hű marad Petőfi szelleméhez. Ide tartozik az is, hogy a mai szürke egyöntetűségbe boruló világban a magyar nyelv különlegessége egyéniségünk megőrzésének a biztosítéka.
A nagy költők megalkotják saját világukat. Petőfi egészet alkotó, illetve a lét teljességére alapuló törekvése az élet szerves összetartozásának felfogására épül. Petőfi gondolkodásának, és alkotási módszerének alapelve az élet dinamizmusára, és a változásra épül. Petőfi szinte minden alkotásában, és annak részleteiben kimutatható a kicsinyekből lesznek a nagyok elvének természetszerű megnyilvánulása. Turek Miklós kitűnő érzékkel közvetíti Petőfi fenti világszemléletét. Turek Miklós előadásában értettem meg igazán Petőfi „Anyám tyúkja” c. versének igazi nagyságát. A magas termetű színész lehajol, kezével tyúkot formál, és beszélni kezd hozzá. Szemünk előtt megelevenedik a vers, és rádöbbenünk a kép elemi erejű egyszerűségének nagyságára. Senki sem beszél itt „redukcióról”, vagy „minimalisztikáról.” A versben a tovább már nem „redukálható” létfolytonosság szemünk előtt beteljesedő csodájáról van szó - a tyúkról, és a tojásról.
Turek Miklós előadása híven szemlélteti az élőszó erejét, és hatását. Mind Petőfit, mind más költőinket élő beszédben kell hallgatni. Ismeretes, de napjainkban háttérbe szorul a költészet elsődleges szóbeli (élőszóbeli) eredete. A vers élőszóban, időben és a hallgatóság körében kel életre, azt is mondhatnánk teljesül be. Turek Miklós Petőfi Estje egy ilyen felemelő, és tisztító erejű élmény a jelenlevők számára.