Sajtó

Versszínház a Magyar Kultúra Napján Mezőtúron

A KÖRÖS TV összeállítása Turek Miklós Petőfi előadásáról

 

  


 

„Tanuld meg ezt a versemet”


"Úgy hiszem Budaörs kulturális életében egyedülálló kezdeményezés helyszíne volt szombaton este a Latinovis Színház, ahol is Turek Miklós régen megálmodott és most életre hívott versszínháza debütált a verseket kedvelő közönség előtt." (Tovább ...)


 

Rövid értekezés a Latinovits Színház verses monodrámájáról


"Annyi vers szólaltatik meg, hogy egy idő elmúltával a nézőnek cserepesedik ki az ajka Turek Miklósé helyett, aki hiba nélkül munkálkodik olyan színművészeti volumennel, hogy szinte a színház névadójának karizmájával vetekszik varázskeltésben." (Tovább ...)


 

A Versszínház sikeres bemutatója

/"Tanuld meg ezt a versemet" előadásunk bemutatójáról/

 Turek Miklós rezzenéstelenül siklott egyik szerepből a másikba, ám közben nem engedte el a néző kezét.

November 23-án, szombat este mutatták be a Latinovits Színházban Turek Miklós versszínházi darabját, melynek címe Tanuld meg ezt a versemet. A bemutató előtt nyitották meg Nágel Kornél grafikusművész versillusztrációiból berendezett kiállítását is, melyet mintegy ráhangolódásként tekinthettek meg a színházlátogatók. (Tovább ...)


 

FALUDY 100 Fesztivál a Versszínház és a Gödör klub szervezésében

"Faludy Gyögy, hazánk világjáró költője 100 éves lenne. Ennek kapcsán valószínűleg azok is részt vesznek egy-egy műsoron, megemlékezésen, akik életében alig hallottak Faludy Györgyről, vagy csak a botránylapok híreinek szintjén ismerték. De talán nem vesznek részt, mert személyes viszonyulásuk azt diktálja számukra. Mert Faludy György alighanem azon személyiségek egyike, akikhez nem igazán lehet nem viszonyulni." (Tovább...)

 


Népszabadság a Pilinszky Fesztiválról:

"A Kosbor Trió koncertjén pedig megtörténik velem az, amire korábban nem is mertem gondolni: dúdolni kezdem Pilinszkyt. Verebes Ernő zenéje sokkal komolyabb, ünnepélyesebb volt Hobo előadásában, semhogy az ember bátran csatlakozna hozzá, a Kosbor középkori dallamai, játékos zenéje viszont áttöri a gátat. Az Őszi vázlat mosolygós zenéje vagy a Trapéz és korlát kissé komorabb futamai valóban fülbemászóak. A trió ugyanakkor hangosabb, lepattan róla az utcazaj, és egy fokkal szabadabb is, a szólók, az improvizációk kitöltik a versek szabadon hagyott réseit. A zenekarhoz csatlakozó Turek Miklós pedig a Meghatározást és a Fabulát eleveníti fel szuggesztíven, az emberek közé beszökött, agyonvert „tisztaszívű állat” meséjét, amely most is szíven üt. Benne van az egész félrement, megcsúfolt, odahagyott huszadik század is. Az elvesztett emberségünk. Turek persze profi, nincs meg benne Hobo tétovasága, védekező gesztusai. Könnyedén lépi át szavak állította gátakat. Ő a profizmusát adja át őszintén, Hobo pedig az őszinteségét profin." (Tovább...


 

HIRADÓ online 2008-as amerikai előadókörutunkról

"Faludy György költő (1910-2006) életét és költészetét elevenítette meg Turek Miklós színművész a washingtoni magyar nagykövetségen helyi idő szerint kedd este, versszínházi előadásában." (Tovább...)

 


 

Kanadai Magyar Hírlap, 2008

"2008 szeptember 25-én került megrendezésre az “Árny az árnyban” című irodalmi est Ottawában, melyben Turek Miklós magyarországi szinművész mutatta be Radnóti Miklós költeményeit, illetve a közismert huszadik századi költő életét bemutató verseket. Az irodalmi estet Andai Ferenc, ottawai magyar történész és irodalmár nyitotta meg, aki Radnóti Miklóssal való közeli barátságáról beszélt és az 1944-es bori fogságról, amikor személyes kapcsolatot ápolt a magyar költővel. Dr. Andai aztán Heidenauba került, ahol 380 fogolyt végeztek ki és összesen 20-an élték túl a lágeri életet. Andai professzor volt az egyike a túlélőknek. 1957-ben került Kanadába ahol 32 évig egyetemi tanárként dolgozott Ontario és Québec tartományokban." (Tovább...)

 


 

A szegedi IH Rendezvényközpont különleges József Attila-estje

"Április 11-én, a Költészet Napján a szegedi IH Rendezvényközpontban Turek Miklós személyesíti meg a halálra készülő művészt. Az előadás célja, hogy közelebb hozza József Attilát a 21.század emberéhez, és segítsen újra fölfedezni életművének még mindig aktuális darabjait." (Tovább...)

 


 

Költészet Nap Balassagyarmaton, 2011

„Nappal hold kél bennem…”címmel tartott rendhagyó és rendkívül hatásos versszínházi előadást Turek Miklós színművész a költészet napja alkalmából a Madách Imre Városi Könyvtárban. (Tovább...)

 


 

 

Petőfi Torontóban - Kaslik L. Ibolya írása


Beszámoló arról a csodálatos Petőfi estről, amely egy torontói magánlakásban zajlott le 1848, március 15-e emlékére. 2011. március 15-én Gábori Ibolya, régi barátunk lakásában 2011.
Március 15-én, kedden este, egy „magánünnepély” keretében Turek Miklós megszólaltatta a számunkra Petőfi Sándort a költőt, a szerelmest, az embert és a forradalmárt. Az előadó a budapesti Turek Miklós. Az előadás formája egy szemünk előtt kibontakozó, Petőfi Sándor szellemét idéző és Petőfi lényét életre keltő monodráma.
Turek Miklóst már volt alkalmunk meghallgatni egy, egy estét betöltő Radnóti, illetve Faludy költői estjével. Turek Miklóst is magyar színésznek teremtette, tehetsége mellé megadta neki az eszményi magyar férfi fizikai tulajdonságait is. Turek Miklós magas, nemes mozgású, jó hangú fiatalember, aki ily módon egész lényét beleépíti szerepébe. Turek Miklósnak, ez a magánlakásban tartott, és a jelenlevők által „körülült” előadása így egyfajta tényleges szellemidézésnek is tekinthető. A jelenlevőkkel az egyik pillanatban még kötetlenül beszélgető Turek Miklós egy pillanatban észrevétlenül átment a másik szobába „átöltözni” s egy kihajtott gallérú fehér ingben, és mellényben tért vissza. Ebben a torontói negyedik emeleti magánlakásban egy órára megjelent előttünk Petőfi vívódó, az élet minden apró rezzenésére figyelő, az élet hétköznapi jelenségeiben csodát látó, elemi erővel háborgó alakja.
Turek Miklós egyértelmű tisztasággal eleveníti fel Petőfi éles megfigyelőképességgel megáldott, mindig újat kereső és az újra érzékeny és fogékony, gyerekesen szertelen alakját. Turek Miklós kiválóan érzékelteti Petőfi szárnyaló képzeletének és kristálytiszta s korlátok nélküli nyíltságának a „valódi élettel” való keserű találkozásainak pillanatait – a szomorúságot és a csalódásokat is.
Ámulva hallgattunk, amint három lépésre tőlünk egy olyan Petőfi jelenet meg előttünk, aki mentes volt a ráerőszakolt közhelyektől, aki szabad volt, csapongó, de aki mélyen, és okosan készült a megmérettetésre. Turek Miklós nem csak előadója Petőfi verseinek és leveleinek, hanem az előadás rendezője, producere és társszerzője, szövegkönyv írója is. Turek Miklós biztos kézzel válogatta ki és állította össze azokat a verseket, amelyeken keresztül megelevenítette előttünk azt a forrófejű, érzékeny fiatalembert, aki nem véletlenül maradt meg 1848., azaz a magyar szabadság jelképeként számunkra. Köszönöm Turek Miklósnak, hogy bebizonyította, hogy érdemes Petőfihez visszatérni, érdemes és szükséges az Apostolt újra elolvasni. Külön szeretném kiemelni azt a szakmai bravúrt, amellyel Turek Miklós még Petőfi legismertebb verseit is frissen adta elő. Így még a gyerekkorunkból ismert “Anyám tyúkja” c. verset is mintha most hallottuk volna először.
Az ilyen meghitt előadások fokozott erővel hatnak rám. Az előadóművész hihetetlen közelsége felfokozza művészetének meggyőző erejét, közvetlenül érezzük az energia kisugárzását, részei vagyunk a szemünk előtt történő teremtésnek. Ezeknek a „házi” előadásoknak van egy másik varázsa is. Úgy érezzük, mintha a messzi múltban, régi nagyurak kastélyában lennénk és a művészet kiváltságos élvezőiként a művészek csak nekünk játszanának, zenélnének. Ez önmagában jóleső és különleges érzés. Turek Miklós ma esti „magánpáholyból” élvezett előadását azonban szívesen felcseréltem volna egy megtelt színházterem kényelmetlen székéért, ahol a közönség nemzeti ünnepünk napján szűnni nem akaró, s megérdemelt tapssal ünnepelné a Petőfi szellemét idéző művészt.



„Míg állni látszék az idő…” - Kaslik Péter írása


Gondolatok Turek Miklós torontói Petőfi Estjének kapcsán
Turek Miklós Petőfi torontói előadásában nemcsak a jól ismert, de az eddig fel nem ismert Petőfi is szólt hozzánk. A „Jól ismert” versek alapján, és ezt némi büszkeséggel mondhatjuk Petőfit világszerte ma is a szabadság költőjeként ismerik. Turek Miklós Petőfi verseinek, és prózai szövegeinek egy órás hallgatása kapcsán, azonban Petőfi ismert szabadságfelfogása is új értelmezést nyer. Turek Miklós, Petőfi verseinek, és szövegeinek egymás mellet való, s őszinte átéléssel tolmácsolt előadása nyomán rádöbbenünk, hogy Petőfi a szabadság eszményéhez is „lentről”, a dolgok természetes rendje alapján, és önmagából merítve „belülről” jutott el. Ez pedig annak a következménye, hogy Petőfi maga végtelenül szabad volt. Petőfi nyíltsága, őszinte kíváncsisága, és képzeletének szárnyalása maga a szabadság. Petőfi számára a nemzet szabadsága az egyéni szabadság közösségi vetülete. Ezt visszhangozza József Attila: Ady vízió című írásában, amikor az írja, hogy egy ember is lehet nemzet. Ezt olvassuk Illyés Gyula: Ozorai Példa” c. versében is. „Ötven huszár volt akkor a Szabadság, annyi volt itt a nemzet, a magyar.” Mi bizonyítja mindezt? Petőfi szövegeinek, és verseinek a folyamatos, megszakítások nélküli, kitűnő előadásban való, és élőszóban való hallgatása. Turek Miklós Petőfijét hallgatva azt halljuk, hogy itt, és most egy szabad ember tesz fel szabadon kérdéseket önmagáról, a „nagy”, és a „kis” dolgokról – a sorsról, szerelemről, hazáról.
Mint ismeretes, Petőfi kiszabadította a magyar nyelvet, és a magyar költészetet a kor latin, és német szellemű, “magasabb stílű” megkötöttségeiből, ezzel visszaállította a magyar nyelvet az őt megillető helyre. Vagyis, Petőfi az irodalmi nyelvet a nép nyelvének rangjára emelte. Ez az „egyszerű,” irodalmivá emelt népi nyelv, azonban Illyés Gyula szerint tele van, és teljes egészében megfelel a tárgyi, és lélektani ábrázolás minden követelményének. Igaz, hogy a magyar nyelv fenti, saját talpán való megállásának igen nagy ára van, mert nyelvüknek az európai nyelvek szellemétől való állítólagos eltérését gyakran a szemünkre
vetik. Ne feledjük, azonban, hogy Petőfi nyelve egyben megmaradásunk biztosítéka is. A magyar nyelv, ha változik is, szellemében, és jelenlegi, és jövendő költőink műveiben az szükségszerűen mindvégig hű marad Petőfi szelleméhez. Ide tartozik az is, hogy a mai szürke egyöntetűségbe boruló világban a magyar nyelv különlegessége egyéniségünk megőrzésének a biztosítéka.
A nagy költők megalkotják saját világukat. Petőfi egészet alkotó, illetve a lét teljességére alapuló törekvése az élet szerves összetartozásának felfogására épül. Petőfi gondolkodásának, és alkotási módszerének alapelve az élet dinamizmusára, és a változásra épül. Petőfi szinte minden alkotásában, és annak részleteiben kimutatható a kicsinyekből lesznek a nagyok elvének természetszerű megnyilvánulása. Turek Miklós kitűnő érzékkel közvetíti Petőfi fenti világszemléletét. Turek Miklós előadásában értettem meg igazán Petőfi „Anyám tyúkja” c. versének igazi nagyságát. A magas termetű színész lehajol, kezével tyúkot formál, és beszélni kezd hozzá. Szemünk előtt megelevenedik a vers, és rádöbbenünk a kép elemi erejű egyszerűségének nagyságára. Senki sem beszél itt „redukcióról”, vagy „minimalisztikáról.” A versben a tovább már nem „redukálható” létfolytonosság szemünk előtt beteljesedő csodájáról van szó - a tyúkról, és a tojásról.
Turek Miklós előadása híven szemlélteti az élőszó erejét, és hatását. Mind Petőfit, mind más költőinket élő beszédben kell hallgatni. Ismeretes, de napjainkban háttérbe szorul a költészet elsődleges szóbeli (élőszóbeli) eredete. A vers élőszóban, időben és a hallgatóság körében kel életre, azt is mondhatnánk teljesül be. Turek Miklós Petőfi Estje egy ilyen felemelő, és tisztító erejű élmény a jelenlevők számára.

 


 

Radnóti előadásunkról a Radnóti Gimnáziumban

Árny a Radnóti Miklós iskolában...
2012. április 7., szombat
Beszámoló Turek Miklós előadásáról

„A történet Radnóti Miklósról szól. Vagyis rólam. Illetve arról, aki voltam.”

A közönség izgatottan zsibongva foglalt helyet a széksorokban. És vártuk Turek Miklóst. „Vajon hogy nézhet ki? Hasonlít Radnótira?” Aztán egyszer csak szétlebbent a sötétzöld függöny és megjelent a színpadon Turek Miklós, egy magas, sötét hajú, szakállas, kellemes orgánumú férfi. Felsandítottam az első emeletről függő, nagy Radnóti képre. Hasonlított rá? Külsőleg egyáltalán nem. Mégis, ahogy haladt az előadás, el tudta hitetni mindenkivel, hogy tényleg Radnótit halljuk, látjuk verselni, föl-alá járkálni a szürkészöld kőpadlón.

Nem egyből a közepébe vágott, először bemutatkozott, mesélt nekünk pár életrajzi adatot az összeállítása pontosabb megértéséhez és elmondta, hogyha ez egy igazi színházi előadás lenne, akkor amikor mi bejöttünk volna, ő már fönt ülne úgy a második emelet magasságában, a lábát lógázva, mint Radnóti szelleme. Aztán fölállt az egyik nagy, fekete hangfalra és fehér ruhás alakja Radnóti Miklóssá változott.

Az előadása alapkoncepciója nagyon ötletes: naptárszerűen vette a nagy költő utolsó, 35. életévét, kezdve a csöndes sorokkal telt januártól, a munkatáborban virrasztó decemberig. „A mese egy pillanat meséje”. Német szavak vágták keresztül az aula levegőjét, puskaroppanás, majd a varjak károgása szállt felettünk. Ez volt a kezdet. És így is lett vége, keretbe foglalva a produkciót a Nem bírta hát... című verssel.

Mik voltak a kellékei? Toll, jegyzetfüzet, egy vizespohár, egy bádogbögre, két mécses (aranysárgán lobogva jelképezték Radnóti szülésbe belehalt édesanyját és ikertestvérét)... és a saját hangja. Díszlet? Két asztalka, egy magasabb és egy alacsonyabb állt csupán a színpadon, körülvéve sötét függönyök falaival. És mi láttuk Radnóti életét. Ahogy vizet ivott, kezébe fogva tollát, írt sebesen a papíron, szeretett, aludt, fázott és ételért állt sorban a munkatáborban... Turek Miklós mindezt képes volt a saját lényével és ilyen kevés tárggyal megjeleníteni. Mély hangján a sorok új értelmet nyertek, újraértelmezései elgondolkodtatták az idősebbeket is közülünk.

Felhangzott a taps és immár nem Radnóti Miklós, hanem Turek Miklós lépett vissza a színpadra és meghajolt. Köszönjük neki ezt a varázslatos előadást.

Kálmán Andrea 10.c

http://www.dkrmg.sulinet.hu/honlap/hirek/arny-radnoti-miklos-iskolaban

 


 

Művész-világ online, 2011

Turek Miklós Versszínháza

"MűvészVilág: Azt írod egy Internetes bejegyzésben: "Gödöllőn születtem, Kunszentmártonban nevelkedtem és váci vagyok. Magyarnak születtem, európai lettem és világpolgár leszek. Fiúnak születtem, srác lett belőlem és most Pasi vagyok. Gépésznek tanultam, lakberendező lettem, de hát színész vagyok." Közben pedig tévéreklámokban tűnsz fel időnként és versszínházat hoztál létre, és kis- és középiskolásokkal szeretteted meg a költészetet. Ez igazi kultúr-misszió! Ki most 2011-ben Turek Miklós?" (Tovább...)

 


2009. 11. 24., Kikötő Online

Petőfi a Petőfiben! - a Múzeumok Őszi Éjszakáján

Interjú Turek Miklós színművésszel

A Múzeumok Őszi Éjszakáján a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében került bemutatásra Turek Miklós színművész Petőfi Sándort és költészetét rendhagyó módon bemutató versszínházi előadása Petőfi halálának 160. évfordulójára történő megemlékezésként. Turek Miklóssal beszélgettünk az előadást követően.

Gaál Lóránd: - Először is gratulálok, mert ez nagy siker volt, háromszor is visszatapsolt a közönség. Pedig napjainkban nem olyan népszerű ez a műfaj, mint hajdanán.
Turek Miklós: - Igen, én pont ezen szeretnék változtatni előadásaimmal, hogy a Verset kicsit frissített formában visszahozzam a magyar színpadokra - ezen dolgozom 5 éve.

G.L.: - A Szőlőszem. Nem egy Petőfi-előadás címének gondolná az ember...
T.M.: - Pedig az! Egy kicsit újra szerettem volna rajzolni Petőfi általunk ismert arcvonásait és megmutatni azt a gondolkodó filozófus fiatalembert, akit kevesebben ismernek. Petőfi egy sablonként él a magyar köztudatban és tapasztalataim alapján nem is nagyon népszerű.

G.L.: -Igen, ez olvasható is a honlapodon az előadás szinopszisában, amely így kezdődik: - Petőfi? Én nem szeretem. – És miért? - Nem tudom.
T.M.: - Igen. Meglepően sok ilyen véleménnyel találkoztam, azért lett ez a bevezetés.

G.L.: - És mégis belevágtál a dologba.
T.M.: - Természetesen. Nem a dolgok egyszerűbb végét szoktam megfogni. Az én olvasatomban Petőfi egy meglepően időállóan gondolkozó és érző költő. Az előadás visszhangjából ítélve még aktuális is! Örülök neki, hogy úgy fogadta a közönség, ahogyan szerettem volna. Egy ekkora Költőszemélyiséget, ilyen közismert versekkel színpadra állítani komoly kihívás volt.

G.L.: - Te magad szerkesztetted és rendezted is a darabot? Hiszen ez egy komplett színdarab, dramaturgiával, jelmezzel, kellékekkel!
T.M.: - Igen, de én úgy szoktam mondani, hogy a szerkesztő maga az Élet, én csak a hozzá tartozó verseket tanulom előre. Ez az előadás a 4. önálló versszínházi előadásom, azokat sem igazán én szerkesztettem. Elkezdem válogatni és tanulni a nekem tetsző verseket és eljön egy pont, amikor bevillan egy dramaturgiai szerkezet, ami egy előadás váza tud lenni. Akkor én fájó szívvel kiszelektálom a verseket, amik nem illeszkednek ebbe a rendszerbe és keresek olyanokat, amik még esetleg hiányoznak. Utána már gyerekjáték az egész, meg kell tanulni őket és rendezni, hogy ez hogyan is nézzen ki a színpadon.

G.L.: - Alig dolgozol színpadi kellékekkel.
T.M.: - Szeretem, ha a gondolatok tisztán tudnak megnyilvánulni. Ezek a szövegek magukért beszélnek, de az a pár dolog, amit berendezek egy-egy előadásomba mind kulcsfontosságú.

G.L.: - Négy előadást említettél. Faludy György, József Attila, Radnóti Miklós és Petőfi eddigi „főszereplőid". Miért éppen ők?
T.M.: - Eredetileg én csak egy Faludy-előadást akartam összeállítani, de annak a pozitív fogadtatása, a FRINGE-díj, a KALEIDOSZKÓP különdíj, arra bátorítottak, hogy ha már elindultam, menjek tovább. Rádöbbentem, hogy Faludy és József Attila 5 év különbséggel születtek és kettejük között született Radnóti. Hogy lehet az, hogy ők egymásnak kortársai, Faludy pedig még nekünk is kortársunk (Gyurka bácsi 2005-ben eljött az egyik előadásomra!). Ez a megdöbbentő kapocs adta a 3 klasszikusnak számító magyar költőt „alapanyagul". Petőfi a „bónusz".

G.L.: - Járod az országot, színházakat, művelődési házakat, középiskolákat is, ahogy hallom, és tavaly Amerikában vendégszerepeltél.
T.M.: - 12 előadást játszottam a kanadai és egyesült államokbeli magyar közönségnek tavaly októberben Ottawától Washingtonig. Nagyon szép út volt.

G.L.: - A fogadtatás?
T.M.: - Megrendítő volt. Ott egy Radnóti Nem tudhatom egészen mást jelent. Faludy pedig élte azt az életet, amit a kint élő menekültek nagytöbbsége. A Faludy-estnek az 50. előadása éppen Torontóban volt, abban a városban, ahol Faludy 22 évet élt és ahol parkot neveztek el róla. Szóval csodálatosan fogadták az előadásokat, néha még nekem is könnybe lábadt a szemem előadás közben, amikor a nézőkre néztem. Az ottawai előadást Dr. Andai Ferenc vezette be, aki történész professzor és Radnóti Bor-i rabtársa volt. New Yorkban a Krencsey Marianne-ék által 38 éve vezetett FÉSZEK Klubban én voltam az egyik utolsó fellépő, mert a klub ez évtől megszűnt. Torontóban annál a kedves, tündéri néninél kaptunk szállást, aki Faludy fiát nevelte egy darabig és egyébként egyik recski rabtársának az özvegye. Egy sűrű történelmi utazás is volt az a 6 hét, amíg Amerikában voltunk.

G.L.: - További tervek?
T.M.: - Viszem tovább az előadásokat, ha jól tudom, a következő a Kaleidoszkóp Fesztiválon lesz december 5.-én a Repeta Sarokban. De hogy ez Petőfi, vagy Faludy még nem tudom. Jövőre szeretném Faludy György 100. születésnapja alkalmából egy programsorozatban összehozni azokat a művészeket és alkotásokat, akik Faludyval foglalkoztak, ill. műveinek ihletésére születtek. Ezen már régebben elkezdtünk dolgozni, még ezt a Faludy körüli újabb hercehurcát megelőzően.

G.L.: - Ez sem kis feladat.
T.M.: - Mondtam, hogy a dolgok nehezebbik végét szeretem.

G.L.: - Sokan nem tudják, te egy bank igen ismert reklám arca vagy pár éve. Muszáj megkérdeznem így végül, hogy hogyan fér meg benned egymás mellett egy banki reklámfigura /Zoltán/ és Petőfi Sándor?
T.M.: - Köszönöm a kérdést, már nem is számítottam rá, a válaszom: Jól! Mindkettő a munkám része és többen megjegyzik egy-egy előadás után: Nem is gondoltam, hogy ez a bankos fiú ilyet is tud! – és ez hízelgő, hogy a reklámból úgy gondolják, banki szakember vagyok, mert azt jelzi, hogy a figura hiteles. De azért az előadásaim „szereplői" jobban a szívemhez nőttek!

Gaál Lóránd

 

 

Rólunk mondták

Nagy Mária
Kedves Miklós!
Még egyszer köszönöm a meghívást, az előadáshoz pedig csak gratulálni tudok!
Arra nem volt időm munkából rohanva, hogy a lelkemet felkészítsem, de őszintén elvarázsolt, lenyűgözött az Ön művészete! Az egyszemélyes színház nagyon nehéz műfaj, és Ön mestere ennek. Igazán felemelő - és szívbe markoló is egyben - élmény volt, és az előadás ut...