2011. november 24., csütörtök

Petőfi a Petőfiben! - a Múzeumok Őszi Éjszakáján

A Múzeumok Őszi Éjszakáján a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében került bemutatásra Turek Miklós színművész Petőfi Sándort és költészetét rendhagyó módon bemutató versszínházi előadása Petőfi halálának 160. évfordulójára történő megemlékezésként. Turek Miklóssal beszélgettünk az előadást követően Interjú Turek Miklós színművésszel

A Múzeumok Őszi Éjszakáján a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében került bemutatásra Turek Miklós színművész Petőfi Sándort és költészetét rendhagyó módon bemutató versszínházi előadása Petőfi halálának 160. évfordulójára történő megemlékezésként. Turek Miklóssal beszélgettünk az előadást követően.

Gaál Lóránd: - Először is gratulálok, mert ez nagy siker volt, háromszor is visszatapsolt a közönség. Pedig napjainkban nem olyan népszerű ez a műfaj, mint hajdanán.
Turek Miklós: - Igen, én pont ezen szeretnék változtatni előadásaimmal, hogy a Verset kicsit frissített formában visszahozzam a magyar színpadokra - ezen dolgozom 5 éve.

G.L.: - A Szőlőszem. Nem egy Petőfi-előadás címének gondolná az ember...
T.M.: - Pedig az! Egy kicsit újra szerettem volna rajzolni Petőfi általunk ismert arcvonásait és megmutatni azt a gondolkodó filozófus fiatalembert, akit kevesebben ismernek. Petőfi egy sablonként él a magyar köztudatban és tapasztalataim alapján nem is nagyon népszerű.

G.L.: -Igen, ez olvasható is a honlapodon az előadás szinopszisában, amely így kezdődik: - Petőfi? Én nem szeretem. – És miért? - Nem tudom.
T.M.: - Igen. Meglepően sok ilyen véleménnyel találkoztam, azért lett ez a bevezetés.

G.L.: - És mégis belevágtál a dologba.
T.M.: - Természetesen. Nem a dolgok egyszerűbb végét szoktam megfogni. Az én olvasatomban Petőfi egy meglepően időállóan gondolkozó és érző költő. Az előadás visszhangjából ítélve még aktuális is! Örülök neki, hogy úgy fogadta a közönség, ahogyan szerettem volna. Egy ekkora Költőszemélyiséget, ilyen közismert versekkel színpadra állítani komoly kihívás volt.

G.L.: - Te magad szerkesztetted és rendezted is a darabot? Hiszen ez egy komplett színdarab, dramaturgiával, jelmezzel, kellékekkel!
T.M.: - Igen, de én úgy szoktam mondani, hogy a szerkesztő maga az Élet, én csak a hozzá tartozó verseket tanulom előre. Ez az előadás a 4. önálló versszínházi előadásom, azokat sem igazán én szerkesztettem. Elkezdem válogatni és tanulni a nekem tetsző verseket és eljön egy pont, amikor bevillan egy dramaturgiai szerkezet, ami egy előadás váza tud lenni. Akkor én fájó szívvel kiszelektálom a verseket, amik nem illeszkednek ebbe a rendszerbe és keresek olyanokat, amik még esetleg hiányoznak. Utána már gyerekjáték az egész, meg kell tanulni őket és rendezni, hogy ez hogyan is nézzen ki a színpadon.

G.L.: - Alig dolgozol színpadi kellékekkel.
T.M.: - Szeretem, ha a gondolatok tisztán tudnak megnyilvánulni. Ezek a szövegek magukért beszélnek, de az a pár dolog, amit berendezek egy-egy előadásomba mind kulcsfontosságú.

G.L.: - Négy előadást említettél. Faludy György, József Attila, Radnóti Miklós és Petőfi eddigi „főszereplőid". Miért éppen ők?
T.M.: - Eredetileg én csak egy Faludy-előadást akartam összeállítani, de annak a pozitív fogadtatása, a FRINGE-díj, a KALEIDOSZKÓP különdíj, arra bátorítottak, hogy ha már elindultam, menjek tovább. Rádöbbentem, hogy Faludy és József Attila 5 év különbséggel születtek és kettejük között született Radnóti. Hogy lehet az, hogy ők egymásnak kortársai, Faludy pedig még nekünk is kortársunk (Gyurka bácsi 2005-ben eljött az egyik előadásomra!). Ez a megdöbbentő kapocs adta a 3 klasszikusnak számító magyar költőt „alapanyagul". Petőfi a „bónusz".

G.L.: - Járod az országot, színházakat, művelődési házakat, középiskolákat is, ahogy hallom, és tavaly Amerikában vendégszerepeltél.
T.M.: - 12 előadást játszottam a kanadai és egyesült államokbeli magyar közönségnek tavaly októberben Ottawától Washingtonig. Nagyon szép út volt.

G.L.: - A fogadtatás?
T.M.: - Megrendítő volt. Ott egy Radnóti Nem tudhatom egészen mást jelent. Faludy pedig élte azt az életet, amit a kint élő menekültek nagytöbbsége. A Faludy-estnek az 50. előadása éppen Torontóban volt, abban a városban, ahol Faludy 22 évet élt és ahol parkot neveztek el róla. Szóval csodálatosan fogadták az előadásokat, néha még nekem is könnybe lábadt a szemem előadás közben, amikor a nézőkre néztem. Az ottawai előadást Dr. Andai Ferenc vezette be, aki történész professzor és Radnóti Bor-i rabtársa volt. New Yorkban a Krencsey Marianne-ék által 38 éve vezetett FÉSZEK Klubban én voltam az egyik utolsó fellépő, mert a klub ez évtől megszűnt. Torontóban annál a kedves, tündéri néninél kaptunk szállást, aki Faludy fiát nevelte egy darabig és egyébként egyik recski rabtársának az özvegye. Egy sűrű történelmi utazás is volt az a 6 hét, amíg Amerikában voltunk.

G.L.: - További tervek?
T.M.: - Viszem tovább az előadásokat, ha jól tudom, a következő a Kaleidoszkóp Fesztiválon lesz december 5.-én a Repeta Sarokban. De hogy ez Petőfi, vagy Faludy még nem tudom. Jövőre szeretném Faludy György 100. születésnapja alkalmából egy programsorozatban összehozni azokat a művészeket és alkotásokat, akik Faludyval foglalkoztak, ill. műveinek ihletésére születtek. Ezen már régebben elkezdtünk dolgozni, még ezt a Faludy körüli újabb hercehurcát megelőzően.

G.L.: - Ez sem kis feladat.
T.M.: - Mondtam, hogy a dolgok nehezebbik végét szeretem.

G.L.: - Sokan nem tudják, te egy bank igen ismert reklám arca vagy pár éve. Muszáj megkérdeznem így végül, hogy hogyan fér meg benned egymás mellett egy banki reklámfigura /Zoltán/ és Petőfi Sándor?
T.M.: - Köszönöm a kérdést, már nem is számítottam rá, a válaszom: Jól! Mindkettő a munkám része és többen megjegyzik egy-egy előadás után: Nem is gondoltam, hogy ez a bankos fiú ilyet is tud! – és ez hízelgő, hogy a reklámból úgy gondolják, banki szakember vagyok, mert azt jelzi, hogy a figura hiteles. De azért az előadásaim „szereplői" jobban a szívemhez nőttek!

Gaál Lóránd

Forrás: Kikötő Online